"Azért fényképezünk, mert nem tudunk beletörődni, hogy minden elmúlik, hogy lehetetlen megismételni egy már átélt pillanatot. Egyhangú háborút vívunk saját halálunk fenyegető réme ellen, és az idő ellen, amely másfajta és kevésbé értékes lényekké: felnőttekké változtatja a gyereket. Azért fényképezünk, mert tudjuk magunkról, hogy felejtünk. Elfelejtjük a hetet, a napot, az órát; elfelejtjük azt a pillanatot, amikor a legboldogabbak voltunk."
(Michelle Richmond)
A kamera mögött pedig...
Márkus Viki vagyok, pillanatfotós.
Pillanatfotósként az életünk érzelmes és spontán pillanatait keresem.
Az életünk a körülöttünk élő emberekről és az érzelmekről szól, és arról, hogy ebből mire akarunk emlékezni...
Eredeti végzettségem tanító, de sokáig dolgoztam multinál, majd fotográfus lettem. Korábban is sokat fotóztam, de a gyerekeim érkezése mindent megváltoztatott... Nagyon szerettem volna minél szebb képeket készíteni róluk és olyan emlékeket, amik megmutatják nekik és nekünk is, hogy milyenek voltak picinek, milyen szokásaik voltak, hogyan éltünk.
Eleinte pózoltatni akartam őket, azt gondoltam, attól lesz jó egy kép, ha mindenki szépen mosolyog a kamerába. Elég hamar kiderült, hogy utálják az ilyen fotózásokat. És az is, hogy saját gyereket fotózni nagy kihívás, de az egy másik sztori... ;)
Így aztán elkezdtem keresni a pillanataikat. Ahogy játszanak, ahogy tévéznek, ahogy tanulnak, ahogy reggeliznek, sorolhatnám.
A legőszintébb képeket kaptam így, amiket ma visszanézve értékelek csak igazán, hogy már minden máshogy van. És ők is. Nagyon szeretik nézni a régi képeiket, na de melyik gyerek nem?
Akár otthon, stúdióban vagy szabadtéren fotózunk, nagyon ritkán foglak pózoltatni benneteket, inkább játszani fogunk. Ezt a gyerekek is nagyon szeretik, minden fotózás után öleléseket kapok tőlük, és alig várják a következő alkalmat.
A gyerekek és családok fotózása mellett új kihívásként került az életembe a nők szépségének megörökítése.
Ki a munkájából, ki a családjától szakad el egy pár órára, de abban mindig megegyeznek, hogy hihetetlen élményt jelent nekik az a néhány óra, ami kizárólag csak róluk szólt.
Minden alkalommal libabőröztem, amikor meglátták magukat szép sminkben, amikor megmutattam a kijelzőn a képeket és nem hitték el, hogy ők ilyenek is tudnak lenni... Mindig elmondták, hogy a fotózás felért egy terápiával. És ez biztos, hogy így van, mert fotósként is így éreztem minden alkalommal...
Pár éve véletlenül csöppentem az esküvői fotózás világába. Egy ismerősöm felkért arra, hogy fotózzam az esküvőjét. Tudta, hogy ebben nincs tapasztalatom, de a képeim tetszettek neki, így bízott bennem. Nagyon izgultam, de boldogok voltak az eredménytől és ez nagyon motivált.
Az esküvők világa nagyon összetett, az események dokumentálásán túl fontos az érzelmek, pillanatok megörökítése is, hiszen ezektől lesz emlékezetes a nagy nap és ezektől lesz életteli az esküvői sorozat.
Ezt is igyekeztem a legjobbaktól megtanulni, hiszen az esküvői fotók idővel egyre fontosabbá válnak, megőrzik az emlékeket és az érzelmeket.
Gyertek, készítsünk együtt emlékeket!
